1Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!
2Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?«
Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
»Akit arra szántam, az betegségben hal meg,
akit arra szántam, azt fegyver öli meg,
akit arra szántam, az éhen hal,
akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.
3Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk:
ellenség fegyverét, hogy ölje őket,
kutyákat, hogy szaggassák őket,
az égi madarakat és mezei vadakat,
hogy a holttestüket egyék.
4A föld minden országa megrémül,
mikor látják, hogy bánok népemmel,
Manassé, Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt,
amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”
5„Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad?
Ki szán meg, ki vigasztal?
Még a járókelők sem állnak meg,
hogy kérdezzék, hogy vagy.
6Elhagytál, hátat fordítottál nekem
— mondja az Örökkévaló —,
ezért én is kezemet emelem rád,
és elpusztítalak!
Belefáradtam, hogy újra meg újra
könyörüljek rajtad!
7Szétszórlak hát titeket a szélben,
mint földműves a polyvát.
Kiszórlak benneteket az ország kapuin át
idegen földre.
Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet,
mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.
8Özvegyeik többen lesznek,
mint tengerparton a homokszemek.
Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben.
Hirtelen rettegést hozok rájuk,
rémület fogja el szívüket.
9Még a hétgyermekes anya is összeroskad,
és kileheli lelkét,
lemegy a napja délben,
megszégyenül és reménye elvész.
Aki még megmarad,
azt is ellenség fegyverének adom”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás panasza és az Örökkévaló válasza10Jaj anyám, miért is szültél engem?
Miért, hogy mindenki velem pöröl,
velem vitatkozik?
Pedig nem kértem kölcsön senkitől,
s nem is hiteleztem senkinek,
miért átkoznak hát minduntalan?
11Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged!
Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.
12Senki sem tudja eltörni a vasat,
de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.
13Júda népe, bűneid miatt
országod minden kincsét és gazdagságát
ellenségeidnek adom zsákmányul!
14Ellenséget hozok rátok olyan földről,
amelyet nem ismertek,
mert haragom fellángolt ellenetek.”
Jeremiás imája15Ó, Örökkévaló, te jól ismersz!
Nézz le rám, és jöjj közel!
Állj bosszút értem üldözőimen,
ne várj, amíg elpusztítanak!
Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!
16Mikor szóltál hozzám,
csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.
18Miért nem szűnik fájdalmam,
miért nem gyógyul be súlyos sebem?
Miért lettél számomra olyan,
mint a kiszáradt patak?
Mint a forrás, amely időnként elapad?
19Így felelt nekem az Örökkévaló:
„Ha visszatérsz hozzám,
én is visszafogadlak szolgálatomba,
hogy ismét előttem állj.
Ha különválasztod, ami értékes
attól, ami hitvány,
akkor olyan leszel,
mintha szájam lennél.
De ne add be a derekad:
ők térjenek hozzád,
ne te hozzájuk!
20Én pedig erős bronzfallá teszlek
téged e nép ellen.
Harcolni fognak ellened,
de nem győzhetnek le,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek, és megszabadítsalak
— mondja az Örökkévaló. —
21Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből,
megszabadítalak az erőszakosoktól.”
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
