Jeremiás siralmai 4 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Jeruzsálem ostroma és eleste

1Jaj, még az arany ragyogása is megfakult,

a csillogó színarany is meghomályosult!

A drágaköveket szétszórták,

szanaszét hevernek minden utcasarkon!

2Sion drága gyermekeivel,

akik értékesebbek az aranynál,

úgy bántak ellenségeink,

mint valami hitvány cserépedénnyel!

3Még a sakálok is táplálják,

megszoptatják kicsinyeiket,

de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel,

mint a sivatagi struccmadarak.

4A csecsemők szomjúságtól haldoklanak,

a kisgyermekek kenyérért könyörögnek,

de senki sem ad nekik,

senki sem törődik velük.

5Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak,

most éhségtől haldokolnak az utca kövén,

s akiket bíborban neveltek,

most a szemétdombon keresgélnek.

6Bizony, nagyobb népem bűne,

mint Sodomáé volt egykor,

amely kéz érintése nélkül

elpusztult egy pillanat alatt.

7Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál,

fehérebbek a tejnél,

pirosabbak a korallnál,

termetük, mint a csiszolt zafír.

8Most feketébbek, mint a korom,

rájuk sem ismer az utcán senki,

bőrük a csontjukhoz tapad,

olyanok lettek, mint kiszáradt fa.

9Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg,

mint akiket éhség pusztított el

lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.

10Irgalmas szívű anyák

saját gyermekeiket főzték meg,

hogy legyen mit enniük,

mikor Jeruzsálem népe éhezett.

11Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának,

kiöntötte ránk izzó haragját,

s tűzbe borította Siont,

megégette teljesen.

12Nem hitték volna sem a föld királyai,

sem a nemzetek lakosai,

hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin

valaha is bevonulhat.

13Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt,

papjainak vétke miatt történt ez,

mert ártatlan vért ontottak,

igazakat gyilkoltak benne.

14Vérrel beszennyezve

tántorogtak az utcán, mint a vakok.

Tisztátalanná lettek,

senki meg sem érinthette őket.

15„Álljatok félre, tisztátalanok!”

— kiáltottak rájuk az emberek.

„Álljatok félre, ne érintsetek!”

Mikor a nemzetek között kerestek menedéket,

ott sem fogadták be őket.

16Az Örökkévaló maga szórta szét őket,

s nem törődött velük többé.

Nem tisztelték őket a nemzetek,

mint a papokat illenék,

nem kegyelmeztek még az öregeknek sem.

17Oly sokáig vártunk hiába,

már a szemünk is belefáradt,

reménykedve lestük a látóhatárt:

jön-e már a felmentő sereg.

18Ellenségeink minden lépésünket figyelték,

már az utcára is féltünk kimenni.

Elközelgett a végünk!

Napjaink meg voltak számlálva!

Eljött a vég!

19Üldözőink gyorsabbak voltak,

mint a sasok az égen.

Űztek bennünket a hegyeken,

leselkedtek ránk a pusztaságban.

20Foglyul ejtették királyunkat,

népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét,

s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában

élhetünk a nemzetek között!”

21Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén,

mert terád is sor kerül.

Neked is innod kell ebből a pohárból,

megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!

22Sion népe, büntetésed egyszer véget ér,

nem tart az Úr száműzetésben örökre!

De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe,

s bűneidet nyilvánosan leleplezi.