1Akkor majd így szólítjátok fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”
Az Örökkévaló perel Izráel népével2„Pereljetek anyátokkal,
mert többé nem a feleségem,
és én sem vagyok férje!
Pereljetek vele,
hogy tüntesse el arcáról,
és mellei közül a házasságtörést!
3Ha nem változik meg, letépem ruháit,
s ott hagyom szégyenszemre,
anyaszült meztelen.
Olyanná teszem, mint a puszta,
lakatlan száraz sivataggá teszem,
és szomjúsággal vesztem el.
4Nem könyörülök gyermekein sem,
hiszen anyjuk paráznaságából születtek.
5Házasságtörő az anyjuk,
gyalázatba merült szülőjük,
mikor ezt mondta: »Szeretőim után járok,
mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet,
a bort és az olajat,
ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«
6Nézzétek hát, mit teszek vele:
én magam kerítem körül tövises sövénnyel,
s fallal zárom el ösvényeit,
hogy nem talál kiutat!
7Hiába futkos majd szeretői után,
nem éri utol őket!
Keresi őket,
de egyiket sem találja.
Akkor magába szállva ezt mondja:
»Visszatérek első férjemhez,
visszamegyek hozzá,
mert mégis jobb dolgom volt nála,
jobb volt akkor, mint most!«
8Hát nem fogta föl,
hogy tőlem kapta a búzát,
a bort és az olajat?!
Nem ismerte el,
hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat,
amelyből ő bálványokat készített Baálnak!
9Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején,
elveszem boromat a szüret táján,
gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből,
nem lesz, mivel ruházkodjon,
s meztelenségét takarja.
10Lecsupaszítom szeretői szeme láttára,
s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!
11Megfosztom minden örömétől,
s ünnepeit megszüntetem.
Nem tartja többé sem az Újhold,
sem a szombat ünnepét,
elmarad az ünnepi összegyülekezés.
12Elpusztítom szőlőjét és fügefáit,
amelyekről ezt mondta:
»Szeretőimtől kaptam,
paráznaságom bére ez.«
Elvadulnak hát az elhagyott szőlők,
hadd legeljék gyümölcseit a vadak.
13Megbüntetem minden ünnepért,
amikor bálványainak áldozott,
fölvette gyűrűit és ékszereit!
Szeretői után járt,
s rólam elfeledkezett!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
A reménység ajtaja14„Azután magamhoz csalogatom,
a pusztába vezetem,
és a szívére beszélek.
15Visszaadom szőlőskertjeit,
és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem.
Akkor hűségesen viszonozza szeretetem,
mint ifjúsága idején,
amikor Egyiptomból kivezettem.
16Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!«
— mondja az Örökkévaló —,
s nem mondod többé: »Baálom!«
17Kiveszem a Baálok nevét a szájából,
említeni sem fogja Izráel többé.
18Szövetséget kötök akkor népem javára
a mezei vadakkal, égi madarakkal,
még az apró állatokkal is.
Kigyomlálok minden fegyvert a földről,
eltörlök háborút és harcokat,
hogy mindenki békességben élhessen.
19Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek téged, Izráel népe,
az igazságosság, igaz ítélet,
a szövetséges szeretet
és az irgalom jegyajándékával.
20Bizony, eljegyezlek,
hűségessé teszlek,
és megismered az Örökkévalót.
21Abban az időben meghallgatom az eget
— mondja az Örökkévaló —,
meghallgatom, amikor esőt kér a földnek.
Az ég meghallgatja a földet,
22az meg a búzát, bort és az olajat,
s azok meghallgatják Jezréelt.
23Én pedig újra megszaporítom népemet,
ahogy a gazda beveti a földet.
Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor:
»Nincs kegyelem«,
s annak is, akit így neveztek:
»Nem vagytok népem«.
Azt mondom nekik:
Népem vagytok, szeretett népem!
Ő meg így felel:
»Istenem, én Istenem!«”
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.