A zsoltárok könyve 57 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

1Könyörülj rajtam, Istenem,

könyörülj rajtam!

Lelkem oltalmat keresve hozzád menekül!

Szárnyaid árnyékába futok,

míg elvonul a veszedelem.

2A Felséges Istenhez kiáltok.

Istenhez, aki vigyáz rám,

és véghezviszi, amit felőlem gondolt!

3Segítséget küld a Mennyből,

és megment engem!

Bizony, megveri üldözőimet,

akik elevenen megennének! Szela

Elküldi hozzám hűséges szeretetét!

4Emberevő oroszlánok közt fekszem.

Emberek közt, akiknek fogaik lándzsák és nyilak,

nyelvük éles kard.

5Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,

dicsőséged borítsa be a földet!

6Ellenségeim hálót készítettek,

hogy megfogjanak,

vermet ástak nekem,

de maguk estek bele! Szela

7Kész a szívem, Istenem,

felkészült a szívem,

hogy énekemmel és hangszeremmel dicsérjelek!

8Ébredj lelkem!

Ébredj fel lant és hárfa,

ébresszük fel a hajnalt!

9Uram, dicsérlek téged a nemzetek előtt!

Dicséreted éneklem a népek között!

10Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,

hűséged a felhőkig ér!

11Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,

dicsőséged borítsa be a földet!