1-2Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá,
3és megint prófétálni kezdett:
„Ezt mondja Bálám, Beór fia,
a megnyílt szemű férfi,
4aki hallja Isten szavát,
aki látja a Mindenhatótól
kapott látomást,
arcára borulva,
de nyitott szemmel:
5Milyen szépek a sátraid,
ó Jákób népe!
Mily gyönyörűek hajlékaid,
Izráel!
6Mint pálmafák hosszú sora,
mint virágzó kertek
a folyó mellett,
mint az Örökkévaló ültette
illatozó aloék
vagy patakparti cédrusok!
7Izráel vedreiből ömlik a víz,
vetéseit bőségesen öntözi.
Királyuk hatalmasabb Agágnál is,
és királyságuk felemelkedik.
8A vad bivaly erejével hozta ki
Isten Egyiptomból e népet,
amely legyőzi ellenségeit,
nyilaival átveri a nemzeteket,
s még csontjaikat is összetöri.
9Mint oroszlán, olyan ez a nép!
Leheveredik, nyugszik a helyén,
megpihen, mint nőstényoroszlán,
ki merné felriasztani?
Bizony, áldott,
aki téged áld, Izráel!
De átkozott,
aki átkozni mer!”
10Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett!
11Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”
12De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek:
13»Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.«
14Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.
Bálám negyedik próféciája15Ekkor Bálám ismét prófétált:
„Ezt mondja Bálám, Beór fia,
a megnyílt szemű férfi,
16aki hallja Isten szavát,
aki tudását a Felségestől kapja,
aki látja a Mindenhatótól
kapott látomást,
arcára borulva,
de nyitott szemmel:
17Látom jönni,
de nem most,
nézem őt,
de még nem hamar:
csillag származik Jákóbtól,
királyi jogar emelkedik
magasra Izráelből,
szétzúzza Moáb fejedelmeit,
összetöri Sét minden fiának fejét.
18Bátran cselekszik Izráel:
Edom földjét elfoglalja,
Széír földjét
ellenségeitől birtokba veszi.
19Uralkodni fog,
aki Jákóbtól származik,
és elpusztítja
az Arból menekülőket”.
20Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla:
„Bár Amálek a nemzetek eleje,
mégis teljes pusztulás a vége!”
21Majd a kéniek népére nézett, és ezt prófétálta róluk:
„Magas sziklára raktad fészkedet,
biztonságban érzed magad,
22Asszíria mégis fogságba hurcolja népedet,
és fészkedet fölégeti!”
23Majd ismét prófétált:
„Jaj, ki marad életben,
amikor Isten ezt megteszi?
24Hajók jönnek Kittim partjáról,
s hódítók alázzák meg
Asszíriát és Ébert,
majd maguk is elpusztulnak”.
25Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
