Jób könyve 30 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

1„De most még a fiatalok is kinevetnek,

akiknek még apját sem fogadtam volna fel

a pásztorkutyáim mellé béresnek!

2Mire mentem volna kezük munkájával,

hiszen már erőtlenek voltak.

3Akik nyomorban és éhezésben élnek,

száraz pusztai kórókon rágódnak,

4vadsóskát szedegetnek,

és gyökereket gyűjtögetnek.

5Akiket az emberek elűztek maguk közül,

akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,

6akik száraz patakok medrében tanyáznak,

földbe vájt kunyhókban és barlangokban,

7akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak,

és a bokrok alatt gyülekeznek.

8Haszontalan, semmirekellő emberek,

akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!

9Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam!

Nevemet csúfolódva emlegetik.

10Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam,

nem átallnak arcomba köpködni!

11Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette,

ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!

12Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak.

Olyanná lettem, mint az ostromlott város!

13Előttem az utakat elállták,

romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.

14Lerontották kőfalaimat,

bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.

15Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak,

boldogságom elszállt, mint a fellegek.

16Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm,

markába szorított a szenvedés.

17Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja,

nappal sem szűnnek meg kínjaim.

18Galléromnál fogva megragadott Isten,

nagy erejével ruháimat megmarkolta,

19sárba hajított,

magam is por és hamu lettem.

20Segítségért kiáltok hozzád, Istenem,

de nem felelsz.

Felállok, hogy imádkozzam,

de nem is figyelsz rám!

21Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?

Erős kezeddel miért üldözöl?

22Felragadsz a széllel, elsodorsz,

mennydörgésed rémít a viharban.

23Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom,

ahol minden élő találkozik!

24Miért támadsz rám, Istenem,

hiszen már úgyis romokban heverek?

Miért üldözöl,

mikor már segítségért könyörgök?

25Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal,

szívemből bánkódtam a szegényeken!

26Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett,

világosságot vártam, de éjszaka borult rám!

27Egész bensőm forrong és kavarog,

mert elértek a szenvedés napjai.

28Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól,

segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!

29Mintha sivatagban járnék,

sakálok és struccok társa lettem.

30Megfeketedett bőröm lehámlik,

testemet láz emészti,

31hárfám hangja panaszosan szól,

fuvolám siratja sorsomat.”