Máté evangéliuma 27 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Jézus Pilátus előtt(Mk15:1; Lk 23:1–2; Jn 18:28–32)

1Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia.

2Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.

Júdás megbánja tettét(ApCsel 1:18–19)

3Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához,

4és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.”

Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”

5Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.

6A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.”

7Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket.

8Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”.

9-10Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:

„Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”Pilátus kihallgatja Jézust(Mk 15:2–5; Lk 23:3–5; Jn 18:33–38)

11Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.

12De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.

13Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”

14Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.

Pilátus halálra ítéli Jézust(Mk 15:6–15; Lk 23:13–25; Jn 18:39–19:16)

15A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint.

16Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak hívtak.

17Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?”

18Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.

19Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”

20A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.

21A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”

„Barabbást!” — válaszolták.

22Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”

Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”

23„Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.

De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”

24Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”

25Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”

26Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.

A római katonák kigúnyolják Jézust(Mk 15:16–20; Jn 19:2–3)

27Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt,

28levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá.

29Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!”

30Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték.

31Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(Mk 15:21–32; Lk 23:26–43; Jn 19:17–27)

32Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját.

33Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.

34Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni.

35-36Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között.

37A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „jézus a zsidók királya.”

38Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.

39Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták,

40és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”

41Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is.

42Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!

43Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.”

44A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.

Jézus halála(Mk 15:33–41; Lk 23:44–49; Jn 19:28–30)

45Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.

46Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

47Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”

48Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.

49De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”

50Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt.

51Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek.

52A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak,

53és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

54A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

55Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla.

56Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja is.

Jézus temetése(Mk 15:42–47; Lk 23:50–56; Jn 19:38–42)

57Amikor beesteledett, egy Arimátiából való, József nevű gazdag ember — aki maga is Jézus tanítványa volt —

58Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki.

59Akkor József levette a holttestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta,

60és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment.

61A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.

Katonák őrzik a sírját

62Másnap — az előkészület napja utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz.

63Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon fel fogok támadni.«

64Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”

65Pilátus azt felelte: „Rendben van, vigyetek néhány katonát az őrségből, és őriztessétek a sírt, ahogy csak akarjátok!”

66Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.