Jób könyve 29 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Jób folytatja beszédét

1Jób így folytatta:

2„Ó, ki hozza vissza azokat az időket,

amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!

3Mikor világossága ragyogott fölöttem,

s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.

4Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam,

Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.

5A Mindenható közel volt hozzám, velem járt,

s körülvettek gyermekeim.

6Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam,

s a sziklából is olajpatakok folytak!

7Mikor a város kapujához mentem,

s a város vénei közt helyem elfoglaltam,

8hátrahúzódtak a fiatalok,

a vének meg felálltak tiszteletemre.

9A vezetők elhallgattak,

és kezüket szájukra tették.

10Még a fejedelmek is elnémultak,

s egy szót sem szóltak előttem.

11Aki csak hallott, áldott engem,

aki látott, helyeselt, és dicsért.

12Mert megmentettem a szegényt,

ha segítségért kiáltott,

felkaroltam az árvát,

akivel senki sem törődött.

13Megmentettem a haldoklót,

és áldott érte,

segítettem az özvegyen,

hogy énekelt örömében.

14Felöltöztem az igazságosságba,

és ő is magára vett engem,

jogosság volt palástom és turbán a fejemen.

15A vaknak szeme voltam, hogy vezessem,

a sántának lába, hogy hordozzam.

16Gondviselőjük lettem a szegényeknek,

és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.

17De letörtem szarvát az istentelennek,

s foga közül kimentettem a nyomorultat.

18Azt hittem, hosszú lesz életem,

családom körében, békében öregszem meg,

19gyökereim a folyóvízig nyúlnak,

ágaimra éjjeli harmat hull,

20dicsőségem megerősödik minden nap,

íjam is erős marad a kezemben.

21Régen az emberek hallgattak rám,

csendben várták tanácsomat.

22-23Úgy várták szavam,

mint szárazságban az esőt,

tátott szájjal itták szavaimat,

mint tavaszi záport a szomjas föld.

Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,

hallgattak mind, tisztelettel.

24Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,

arcom derűje felvidította őket.

25Örömmel laktam velük együtt,

s vezetőjük voltam.

Úgy éltem közöttük,

ahogy a király táborozik seregével,

s megvigasztaltam a gyászolót.”