1Hová tűnt a kedvesed,
szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!
A menyasszony2Kertjébe ment szerelmesem,
a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
és liliomokat szedjen.
3Én az övé vagyok,
és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!
A vőlegény4Szépséges vagy szerelmesem,
oly szép, mint Tirca városa,
mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
5Fordítsd el tekinteted rólam,
mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
6Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el.
7Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
8A királynék hatvanan,
az ágyasok nyolcvanan vannak,
a leányoknak se szeri, se száma.
9De egyetlen az én galambom,
hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
és boldognak mondják,
dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:
Az asszonyok10„Kicsoda ez?!
Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
félelmetes, mint zászló a sereg felett!”
A vőlegény11Lementem a diófás kertbe,
hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya,
kihajtott-e a szőlő,
kinyílt-e már a gránátalma virága.
12Észre sem vettem, mikor ő felemelt
királyi harci szekerébe.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.