Jób könyve 10 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

1„Lelkemből megutáltam az életemet!

Szabadjára engedem panaszomat,

kiöntöm lelkem keserűségét,

hadd szóljak szabadon!

2Azt mondom Istennek: Ne ítélj el,

hadd tudjam, mivel vádolsz engem!

3Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz,

miért veted meg kezed alkotását?

Miért pártolod a gonoszok szándékait?

4Pedig szemeid nem emberszemek,

te nem úgy látsz, mint a halandó!

5Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink,

esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.

6Miért kutatod hát bűneimet,

miért keresed vétkemet?

7Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok,

s nincs, aki kezedből kimentsen engem!

8Kezed formálta testem,

s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!

9Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál,

s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?

10Úgy öntöttél formába,

mint a tejet, mikor sajtot készítenek.

11Te öltöztettél fel hússal és bőrrel,

te illesztetted egybe csontjaim és inaim.

12Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel,

gondviselésed őrizte szellemem.

13Szívedben ezt mélyen elrejtetted,

hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.

14Ha vétkezném, te azt is látnád,

s bűnömet nem nézed el.

15Jaj nekem, ha bűnös vagyok!

De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem,

mert elborít az átok és gyalázat.

Torkig vagyok a megaláztatással!

16Ha nagyra tartanám magam,

rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán,

csodáidat ellenem fordítanád,

17tanúkat állítanál, hogy vádoljanak,

haragod fellángolna,

és sereged felsorakozna ellenem.

18Miért is hoztál ki anyám méhéből?

Jobb lett volna holtan születnem,

19mint aki van is, meg nincs is,

kinek sírja az anyaméh!

20Napjaim oly rövidek!

Fordulj el tőlem, kérlek,

hadd viduljak fel egy kissé,

21mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm,

ahonnan nincs visszaút,

22ahol sűrű sötétség és homály,

szüntelen káosz uralkodik,

ahol még a fény is sötétség!”