1Jaj, bárcsak szememből patak eredne,
bárcsak forrássá lehetne,
hogy éjjel-nappal sirassam népem megöltjeit!
2Bár mehetnék a pusztába,
messze földre, utasok szállására,
hogy elhagynám népemet,
mert mind házasságtörők,
árulók gyülekezete!
3„Nyelvük olyan, mint az íj,
hazug szavaik, mint a nyílvesszők.
Elburjánzott a hazugság az országban,
s a hűséget már nem ismerik!
Egyik gonoszság a másikat éri,
de engem nem ismernek”
— mondja az Örökkévaló.
4„Mindenki óvakodjon a társától,
még testvéretekben se bízzatok!
Mert a testvéred is csaló,
minden társad rágalmazó.
5Mind becsapják egymást,
nincs egy sem, aki igazat mondana,
csak hazugságra tanítják nyelvüket,
hamisságban fáradoznak.
6Egyik gazság a másikat követi,
egyik csalárdság jön a másik után,
rólam pedig tudni sem akarnak!
— mondja az Örökkévaló. —
7Ezért hát megolvasztom
és megtisztítom őket, mint az ezüstöt.
Hiszen mi mást tehetnék népemmel?
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
8Sebző nyíl a nyelvük,
ajkuk folyton hamisságot beszél.
Szájuk »Békesség!«-et mond kedvesen,
de szívük már csapdát készít testvérüknek.
9Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek-e meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10Siratom a hegyeket,
gyászolom az elhagyott legelőket,
mert hallatszik többé a nyájak bégetése,
nem jár arra senki,
még az égi madarak is elmenekültek,
a mezei vadak is elfutottak!
11Azt mondja az Örökkévaló:
„Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet,
sakálok tanyájává,
elpusztítom Júda városait,
lakatlanná teszem!”
12Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?
13De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik,
14hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket.
15Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. —
16Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”
17Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Figyeljetek rám!
Hívjátok a siratóasszonyokat,
akik gyakorlottak ebben,
küldjetek értük, jöjjenek hamar!”
18Jaj, sirassatok minket!
Fogjatok hozzá, jajgassatok,
áradjanak a könnyek,
hogy veletek sírjunk mi is!
19Már hallatszik a siratóének a Sionról:
„Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk!
Milyen nagy szégyen ért minket!
Házainkat lerombolták ellenségeink,
s el kell hagynunk földünket!”
20Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló!
Hallgassatok szavára,
tanítsátok meg leányaitokat a siratásra,
szomszédjaitokat a siratóénekre:
21„Jaj, ablakainkra szállt a halál,
s bejött házainkba,
hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról,
kiirtsa a fiatalokat a terekről!”
22„Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. —
Úgy hevernek majd szerteszét a hullák,
mint ganéj a mezőn,
mint levágott búza az aratók után,
de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”
Azzal dicsekedjen, hogy ismer engem!23Azt mondja az Örökkévaló:
„Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs,
se erejével az erős,
se gazdagságával a gazdag!
24Ha dicsekedni akar,
hát azzal dicsekedjen,
hogy igazán ismer engem,
tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló,
aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel,
igazságosan kormányozom a föld lakóit,
mert ezekben telik kedvem”
— mondja az Örökkévaló.
25„Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek:
26Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
