Zofóniás 2 - Revised Hungarian Bible

Felhívás megtérésre

1Térj magadhoz, szállj magadba,

te, szemérmetlen nép,

2mielőtt bekövetkezik az ítélet,

mielőtt rátok tör

az Úr izzó haragja,

mielőtt rátok tör

az Úr haragjának napja!

Mert oly gyorsan jön az a nap,

ahogyan a pelyva száll!

3Keressétek az Urat mind,

akik alázatosan éltek a földön,

és teljesítitek a törvényeit!

Törekedjetek az igazságra,

törekedjetek az alázatra,

talán oltalmat találtok

az Úr haragjának napján!

4Bizony, elhagyatott lesz Gáza,

Askelón pedig pusztaság!

Az asdódiakat fényes nappal hajtják el,

az ekróniaknak írmagjuk sem marad.

5Jaj a tengerpart lakóinak,

a Krétából származó népnek!

Így szól rólatok az Úr igéje:

Kánaán, filiszteusok földje,

elpusztítalak, lakatlan leszel!

6Pásztorok legeltető helye

és juhok karámja lesz a tengerpart.

7Ez a vidék Júda házának

maradékáé lesz,

ők legeltetnek majd rajta,

és Askelón házaiban

heverésznek esténként,

mert gondot visel róluk

Istenük, az Úr,

és jóra fordítja sorsukat.

8Hallottam Móáb gyalázkodását

és Ammón fiainak káromló szavait,

amelyekkel gyalázták népemet,

és területének rovására terjeszkedtek.

9Ezért életemre mondom

– így szól a Seregek Ura,

Izráel Istene –,

hogy úgy jár Móáb, mint Sodoma,

Ammón fiai pedig, mint Gomora.

Csalános terület lesz,

sós gödör és pusztaság örökre.

Kifosztja őket népem maradéka,

és birtokukat elfoglalja megmaradt népem.

10Így járnak gőgjük miatt,

mert gyalázkodtak, és terjeszkedtek

a Seregek Ura népének rovására.

11Félelmetes dolgokat tesz majd

velük az Úr,

semmivé teszi a föld minden istenét.

Akkor majd előtte borulnak le

mindenütt az emberek,

még a szigeteken lakó népek is.

12Titeket is, etiópok,

az Úr kardja sebez halálra!

13Kinyújtja kezét észak felé,

és elpusztítja Asszíriát.

Ninivét pusztasággá teszi,

kiszikkadt pusztává.

14Csordákban lepi majd el

mindenféle állat.

Pelikán és bagoly is

tanyázik az oszlopokon,

hangosan rikoltoz az ablakokban.

Omladék borítja a küszöböket,

leválik a cédrusburkolat.

15Ez lesz a vigadozó városból,

amely biztonságban élt,

és ezt gondolta magában:

Nincs több olyan, mint én!

Milyen pusztává lesz:

vadak tanyájává!

Aki csak arra jár, fölszisszen,

és kezével legyint.