Habakuk 2 - Revised Hungarian Bible

Az igaz ember hitből él

1Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára,

figyelek, várva, hogy mit szól hozzám

és mit felel panaszomra.

2Válaszolt is nekem az Úr, és ezt mondta:

Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra,

hogy könnyen el lehessen olvasni!

3Eldöntött dolog már,

amiről kijelentést kaptál,

hamarosan célhoz ér,

és nem okoz csalódást.

Ha késik is, várd türelemmel,

mert biztosan bekövetkezik,

nem marad el.

4Az elbizakodott ember

nem őszinte lelkű,

de az igaz ember a hite által él.

Jaj a kizsákmányolóknak!

5Bizony, csalóka a bor!

Nagyhangúvá lesz a férfi,

nem nyughatik.

Szélesre tátja torkát, mint a sír,

telhetetlen, mint a halál,

magához ragad minden nemzetet,

magához gyűjt minden népet.

6De majd mindezek

példázatot költenek,

és ilyen jelképes hasonlatokat

mondanak róla:

Jaj annak, aki rakásra gyűjti,

ami nem az övé – de meddig? –,

és másoktól elvett javakkal gazdagodik!

7De rád támadnak hirtelen,

akik marcangolnak,

fölébrednek, akiktől reszketsz,

és zsákmányul esel nekik.

8Mivel te sok népet kizsákmányoltál,

te is zsákmányul esel a többi népnek;

azért, mert emberek vérét ontottad,

és erőszakosan bántál országokkal,

városokkal és a bennük lakókkal.

9Jaj annak, aki a házába

tisztességtelen hasznot gyűjt,

aki fészkét magasba rakja,

hogy megmenekülhessen

a fenyegető veszedelemtől!

10Házad gyalázatára vált,

amit kiterveltél.

Önmagad ellen vétkeztél,

amikor sok népet tönkretettél,

11mert a kő is igazságért kiált a falból,

és a tetőgerenda válaszol neki.

12Jaj annak, aki vérontással épít várost,

és aki álnoksággal emel várat!

13Hiszen a Seregek Ura így határozott:

Amiért a népek fáradoznak,

azt tűz pusztítja el,

amiért a nemzetek fáradoznak,

az semmivé válik.

14De a föld tele lesz

az Úr dicsőségének ismeretével,

ahogyan a tengert víz borítja.

15Jaj annak, aki leitatja embertársát,

mérget kever italába, és lerészegíti,

hogy lássa gyalázatát!

16Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett.

Neked is innod kell,

és támolyogni fogsz,

amikor az Úr jobbja

átnyújtja neked a poharat,

és szégyen borítja dicsőségedet.

17A Libánon elleni erőszak

visszahullik rád;

a vadállatok kipusztítása miatt

majd te is rettegni fogsz.

Hiszen te emberek vérét ontottad,

és erőszakosan bántál országokkal,

városokkal és a bennük lakókkal.

18Mit használ a bálványszobor?

– hiszen csak szobrász formálta!

Mit ér az istenszobor?

– hamis útmutatást ad!

Bár bízott benne, aki megformálta,

csak néma bálványt készített.

19Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj!

– és a néma kőnek: Kelj föl!

Adhat ez útmutatást?

Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva,

de semmilyen lélek nincs benne!

20Az Úr azonban ott van

szent templomában:

csendesedjék el előtte az egész föld!