Jób 23 - Revised Hungarian Bible

Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében

1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2Most is csak lázongás, ha panaszkodom,

kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

3Bár tudnám, hogy hol találom Istent!

Elmennék a trónusáig,

4eléje terjeszteném ügyemet,

tele lenne szám szemrehányással,

5hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol,

és hogy megértsem, mit is mond nekem:

6teljes erővel perel-e majd velem,

vagy meghallgat figyelmesen?

7Becsületes emberként vitatkoznék vele,

és végleg fölmentene engem a bírám.

8De ha kelet felé megyek, nincsen ott,

ha nyugat felé, nem veszem észre.

9Ha északon működik, nem látom,

ha délre fordul, ott sem láthatom.

10De ő tudja, milyen úton járok:

ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.

11Szorosan járok a nyomában,

az ő útján maradok, nem térek le róla.

12Ajkának parancsából nem engedek,

keblembe zártam szája mondásait.

13De ő hajthatatlan –

ki is téríthetné el a szándékától?

Véghezviszi, amit lelke kíván.

14Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám.

Ilyesfélét gyakran szokott tenni.

15Ezért rémület fog el színe előtt,

ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.

16Mert Isten csüggesztette el a szívemet,

a Mindenható rémített meg engem.

17Mert nem a sötétség miatt

kell elnémulnom,

nem az arcomat borító

sűrű homály miatt.