1Abban az időben – így szól az Úr – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
2Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken.
3Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a Seregek Ura.
Izráel konoksága4Mondd meg nekik,
hogy így szól az Úr:
Ha elesik valaki, nem kel-e föl?
Ha helytelen útra tér,
nem fordul-e vissza?
5Miért tért tévútra ez a nép,
miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?
Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,
és miért nem akar megtérni?
6Figyeltem, és hallottam,
hogy nem őszintén beszélnek.
Senki sem bánja gonoszságát,
és nem mondja: Mit tettem?!
Mindenki összevissza futkos,
mint a csatában száguldozó lovak.
7Még a gólya is, az égen,
tudja költözése idejét,
a gerlice, a fecske és a daru is
vigyáz, mikor kell megjönnie,
csak az én népem nem ismeri
az Úr törvényét.
8Hogyan mondhatjátok:
Bölcsek vagyunk,
nálunk van az Úr tanítása.
Hiszen hazugsággá tette ezt
az írástudók hazug tolla!
9Szégyent vallottak a bölcsek,
megrettentek, zavarba jöttek.
Mit is ér a bölcsességük,
ha megvetették az Úr igéjét?!
Az ítélet súlyos lesz10Azért feleségüket másoknak adom,
földjüket a hódítóknak,
mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindenki nyereséget hajhász,
a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló.
11Népem romlását azzal gyógyítanák,
hogy könnyelműen mondogatják:
Békesség, békesség!
– pedig nincs békesség!
12Szégyenkezniük kellene,
mert utálatos, amit tettek.
De nem akarnak szégyenkezni,
és már pirulni sem tudnak.
Azért elesnek az összeomláskor,
elbuknak a megtorlás idején!
– mondja az Úr.
13Szüretelni akartam náluk
– így szól az Úr –,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
levele is elhervadt.
Ezért sorsukra hagyom őket.
14Miért maradunk veszteg?
Gyűljetek össze,
menjünk a megerősített városokba,
hogy ott nyugton legyünk!
De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot,
hogy méreggel itat meg minket,
hiszen vétkeztünk az Úr ellen.
15Békességre várunk,
de nem lesz semmi jó;
a gyógyulás idejére,
de jön a rettegés.
16Dán felől hallatszik
lovainak prüszkölése,
méneinek nyerítésétől
reng az egész föld.
Megérkezve megemésztik
az egész országot:
a várost és lakóit.
17Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,
amelyeken nem fog a varázslás,
és megmarnak benneteket!
– így szól az Úr.
A próféta elsiratja népét18Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,
beteg a szívem.
19Népem kiáltása hangzik
messze földről:
Hát nincs az Úr a Sionon?
Nincs már ott Királya?
Miért bosszantottak
engem bálványokkal,
idegen hiábavalóságokkal?
20Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg!
21Népem összetörése
engem is összetört;
gyászolok, rémület fogott el.
22Nincs balzsamolaj Gileádban,
nincs ott orvos?
Miért nem tudnak begyógyulni
népemen a sebek?
23Bárcsak a fejem víznek
és a szemem könnynek
forrásává válnék!
Éjjel-nappal siratnám
népem megöltjeit.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
