Ézsaiás 2 - Revised Hungarian Bible

A béke korszaka(2–4. v. vö. Mik 4,1–3)

1Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

2Az utolsó napokban

szilárdan fog állni

az Úr házának hegye

a többi hegy fölött,

és kimagaslik majd a halmok közül.

Özönlik majd hozzá valamennyi nép.

3Eljön a sok nép, és ezt mondják:

Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,

Jákób Istenének házához!

Tanítson minket útjaira,

hogy az ő ösvényein járjunk.

Mert a Sionról jön a tanítás,

és az Úr igéje Jeruzsálemből.

4Igazságot szolgáltat a nemzetek között,

ítéletet hoz minden nép ügyében.

Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak,

lándzsáikból pedig metszőkéseket;

nép a népre kardot nem emel,

hadakozást többé nem tanul.

5Jákób háza, jöjjetek,

járjunk az Úr világosságában!

Isten elítéli a bálványimádókat

6Eltaszítottad népedet, Jákób házát,

mert tele vannak keleti szokásokkal,

varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok,

és idegenekkel barátkoznak.

7Tele van az ország ezüsttel, arannyal,

kincseinek se szeri, se száma.

Tele van az ország lovakkal,

harci kocsijainak se szeri, se száma.

8Tele van az ország bálványokkal,

kezeik csinálmánya előtt borulnak le,

amit ujjaikkal csináltak.

9Ezért meg kell hajolnia az embernek,

meg kell alázkodnia a halandónak,

és te nem bocsátasz meg nekik.

10Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba

az Úr félelmetes fensége

és méltósága elől!

11Megalázza a kevély tekintetű embert,

a halandók nagyságát porba hajtja.

Csak az Úr magasztaltatik föl

azon a napon.

12Mert jön a Seregek Urának napja

minden kevély és magas ellen,

mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,

de majd meg kell alázkodnia;

13a Libánon minden cédrusa ellen,

amelyek magasra emelkednek,

a Básán minden tölgyfája ellen;

14minden magas hegy ellen

és minden kiemelkedő halom ellen,

15minden büszke torony ellen

és minden erős vár ellen,

16minden Tarsís-hajó ellen

és minden gyönyörű gálya ellen.

17Porba hajtja az ember büszkeségét,

és megalázza a halandók nagyságát.

Csak az Úr magasztaltatik föl

azon a napon.

18A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.

19Bebújnak majd a sziklabarlangokba

és a föld repedéseibe

az Úr félelmetes fensége

és méltósága elől,

amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

20Azon a napon odadobja az ember

a vakondoknak és a denevéreknek

ezüst- és aranybálványait,

amelyeket azért csinált,

hogy leboruljon előttük.

21Bebújnak a sziklák szakadékaiba

és a kőszálak hasadékaiba

az Úr félelmetes fensége

és méltósága elől,

amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

22Ne bízzatok az emberben,

hiszen csak lehelet van az orrában:

mire lehet hát becsülni?