Jeremiás siralmai 2 - Revised Hungarian Bible

Második ének: Júda és Jeruzsálem megtapasztalta Istene haragját

1Jaj, de sötét az a felhő,

amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított!

Az égből a földre dobta

Izráel ékességét,

nem törődött lábai zsámolyával

haragja napján.

2Elpusztította az Úr kíméletlenül

Jákób összes hajlékát,

ledöntötte haragjában

Júda leányának erődítményeit;

földre terítette, meggyalázta

az országot és vezéreit.

3Izzó haragjában megfosztotta

Izráelt minden hatalmától,

visszavonta segítő jobbját,

amikor jött az ellenség.

Lángoló tűzként perzselte Jákóbot,

emésztette körös-körül.

4Fölvonta íját, mintha ellenség volna,

ráemelte jobb kezét, akár egy támadó,

és megölt mindent,

ami a szemnek kívánatos,

Sion leányának a sátrában

tűzként öntötte ki haragját.

5Olyan volt az Úr, mint az ellenség:

pusztította Izráelt.

Elpusztította minden palotáját,

lerombolta erődítményeit,

megsokasította Júda leányának

búját és keservét.

6Földúlta hajlékát, akár egy kertet,

lerombolta ünnepeinek helyét.

Feledésre juttatott az Úr a Sionon

ünnepet, szombatot,

bosszús haragjában megutált

királyt és papot.

7Elvetette oltárát az Úr,

elhagyta szentélyét.

Ellenség kezére juttatta

falakkal körülvett palotáit;

úgy hangoskodtak az Úr házában,

mint egy ünnepnapon.

8Az Úr akarta, hogy lerombolják

Sion leánya várfalát:

mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba

keze a pusztítást.

Gyászol az erőd és a várfal,

együtt omladoznak.

9Földbe süllyedtek kapui,

elpusztították, összetörték zárait.

Királya és vezérei a népek közt vannak,

ahol nincsen kijelentés,

prófétái sem kapnak

látomást az Úrtól.

10Némán ülnek a földön

Sion leányának vénei,

port hintettek a fejükre,

zsákruhába öltöztek;

lehorgasztják fejüket

Jeruzsálem szüzei.

11Szemem könnybe borult,

bensőm háborog,

a földre roskadtam

népem leányának romlása miatt,

mert elalélt csecsemő és kisded

a város terein.

12Azt kérdik anyjuktól:

Hol van kenyér, hol van bor?

Elalélnak, mint a halálra sebzettek

a város terein,

kilehelik lelküket anyjuk kebelén.

13Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,

Jeruzsálem leánya?

Kinek a példájával vigasztaljalak,

Sion szűz leánya?

Romlásod nagy, mint a tenger,

ki gyógyíthatna meg?

14Prófétáid hiábavaló látomásokkal

ámítottak téged!

Nem leplezték le bűnödet,

hogy fordítsanak sorsodon,

hanem hiábavaló látomásokkal

félrevezettek téged.

15Összecsapják kezüket miattad,

akik arra járnak.

Fölszisszennek, és fejüket csóválják

Jeruzsálem leánya miatt:

Erről a városról mondták,

hogy szépsége tökéletes,

és az egész föld öröme?

16Föltátotta rád a száját

minden ellenséged.

Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,

és ezt mondták: Elpusztítottuk!

Erre a napra vártunk,

megértük, megláttuk!

17Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,

valóra váltotta, amit megmondott,

amit régóta elrendelt:

rombolt, és nem kímélt;

örömöt szerzett ellenségeidnek,

ő növelte meg támadód hatalmát.

18Szívük az Úrhoz kiáltott

Sion leányának várfala miatt.

Patakként áradjon a könnyed

éjjel és nappal!

Ne csillapodj,

ne hagyj a szemednek nyugalmat!

19Kelj föl, jajgass az éjszakában,

az őrködés kezdetén!

Öntsd ki szívedet, mint a vizet,

az Úr színe előtt!

Emeld föl hozzá kezeidet

gyermekeid életéért,

akik elaléltak az éhségtől

minden utcasarkon.

20Nézd, Uram, és lásd meg azt,

akivel így bántál!

Miért kell az asszonyoknak megenniük

gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?

Miért gyilkolják az Úr szentélyében

a papot és a prófétát?

21Az utcákon gyermekek és vének

hevernek a földön,

szüzeim és ifjaim

fegyvertől estek el.

Gyilkoltál haragod napján,

mészároltál kíméletlenül.

22Mintha ünnepnap lett volna,

összehívtad mindenünnen azokat,

akiktől iszonyodtam.

Nem tudott az Úr haragja napján

megmenekülni, megszökni senki sem!

Akiket dédelgettem és fölneveltem,

azokkal ellenségem végzett.