1Benjámin fiai,
meneküljetek Jeruzsálemből!
Fújjátok meg a kürtöt Tekóában,
adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben!
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
és nagy romlás.
2Elpusztítom Sion leányát,
a szépet és gyönyörűségest.
3Pásztorok jönnek ellene
nyájaikkal együtt,
sátrat vernek körülötte,
legeltet mindegyik, ahol csak éri:
4Készüljetek ellene a háborúra,
induljatok, vonuljunk föl délben!
– Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap,
a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét!
5– Rajta, vonuljunk föl még az éjjel,
pusztítsuk el palotáit!
6Mert így szól a Seregek Ura:
Vágjatok ki fákat, emeljetek
ostromsáncot Jeruzsálem ellen,
a büntetésre ítélt város ellen,
amely zsarolt javakkal van tele!
7Ahogy frissen tartja vizét a kút,
úgy tartja ez frissen gonoszságát.
Erőszakról és elnyomásról híres,
mindenütt betegséget és sebeket látok.
8Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,
különben el kell szakadnom tőled,
és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek!
A próféta szent haragja9Így szól a Seregek Ura:
Még egyszer böngészd át
Izráel maradékát,
mint egy szőlőtövet;
nyújtsd ki ellenük ismét a kezed,
mint szüretelő a vesszőkre!
10Kinek mondjam el,
kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?
Körülmetéletlen a fülük,
nem tudnak figyelni.
Gyalázzák az Úr igéjét,
nem lelik kedvüket benne.
11Az Úr haragja tölt el engem,
nem tudom már magamban tartani.
Töltsd ki az utcán a gyermekekre
meg az ifjak csapatára!
Foglyul esik férfi és nő,
öreg és aggastyán egyaránt!
12Házaik másoké lesznek,
földjükkel és feleségükkel együtt,
ha kinyújtom kezemet
az ország lakóira!
– így szól az Úr.
13Mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindenki nyereséget hajhász,
a prófétától a papig
mindenki elvetemült csaló.
14Népem romlását azzal gyógyítanák,
hogy könnyelműen mondogatják:
Békesség, békesség!
– pedig nincs békesség!
15Szégyenkezniük kellene,
mert utálatos, amit tettek.
De nem akarnak szégyenkezni,
és már pirulni sem tudnak.
Azért elesnek az összeomláskor,
elbuknak a megtorlás idején
– mondta az Úr.
Isten hiába akarta megmenteni népét16Így szól az Úr:
Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,
kérdezősködjetek az ősi ösvények után,
melyik a jó út, és azon járjatok,
akkor nyugalmat találtok lelketeknek!
De ők ezt mondták: Nem megyünk!
17Őröket is állítottam föléjük,
hogy figyeljenek a kürt szavára.
De ők ezt mondták: Nem figyelünk!
18Ezért halljátok, ti, népek,
és tudjátok meg, akik egybegyűltetek,
hogy milyen sors vár rájuk!
19Halld meg, te, föld!
Íme, veszedelmet hozok erre a népre:
saját gondolataik gyümölcsét,
mert nem figyeltek beszédemre,
és tanításomat megvetették.
20Minek nekem a tömjén,
mely Sábából érkezik,
és a messze földről való
jó illatú nád?
Égőáldozataitok nem kedvesek,
véresáldozataitok nem tetszenek nekem.
21Ezért így szól az Úr:
Buktatókat állítok e nép elé,
és elbuknak bennük
apák és fiak egyaránt,
elpusztulnak a szomszédok és a barátok.
Az északi ellenség22Így szól az Úr:
Íme, egy nép jön észak földjéről,
nagy nemzet indul el a föld széleiről.
23Íjat és kopját ragadnak,
kegyetlenek, nem irgalmaznak.
Hangjuk zúg, mint a tenger,
lovakon nyargalnak;
egy emberként sorakoznak ellened,
Sion leánya!
24Hallottuk a hírét:
elernyedtek kezeink,
szorongás vett erőt rajtunk;
vonaglunk, mint aki vajúdik.
25Ne menj ki a mezőre,
és ne járj az úton,
mert ellenség kardja vár,
és iszonyat mindenütt!
26Népem leánya, öltözz zsákruhába,
hempergőzz meg hamuban!
Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,
zokogj keservesen!
Mert hirtelen eljön
a pusztító ellenünk.
A csalódott próféta27Népem vizsgálójává,
olvasztárává tettelek,
hogy megismerd és megvizsgáld életét.
28Mindnyájan elvetemült lázadók,
rágalmakat terjesztenek;
közönséges réz és vas,
annak is mind hitvány.
29Zihált a fújtató,
de csak ólom került ki a tűzből;
hiába a folytonos olvasztás,
a gonoszokat
nem lehet megtisztítani.
30Eldobni való ezüstnek hívják őket,
mert az Úr elveti őket.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
