Ézsaiás 49 - Revised Hungarian Bible

Az Úr

a népekhez küldi szolgáját

1Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már az anyaméhben

elhívott engem az Úr,

születésemtől fogva

emlegeti nevemet.

2Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

3Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

4Én azonban ezt mondtam:

Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De az Úrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

5Most pedig ezt mondja az Úr –

aki már az anyaméhben

szolgájának teremtett,

hogy visszavezessem hozzá Jákóbot,

és köréje gyűjtsem Izráelt,

mert nagyra becsül engem az Úr,

és Istenemnél megvan rá az erőm –,

6ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében

légy az én szolgám.

A népek világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom

a föld határáig.

A hazatérés öröme

7Ezt mondja az Úr,

Izráel megváltója, Szentje

annak, akit megvetnek az emberek,

akit utálnak a népek,

aki a zsarnokok szolgája:

Királyok kelnek föl, ha meglátnak,

és fejedelmek borulnak le

az Úrért, aki hűséges hozzád,

Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

8Ezt mondja az Úr:

A kegyelem idején meghallgatlak,

a szabadulás napján megsegítelek.

Megőrizlek és megajándékozom általad

szövetségemmel népemet,

hogy te állítsd helyre az országot,

és oszd szét az elpusztult örökséget.

9Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!

A sötétségben levőknek:

Gyertek a napvilágra!

Útközben lesz mit enniük,

még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

10Nem éheznek és nem szomjaznak majd,

nem bántja őket a nap heve,

mert az terelgeti őket,

aki könyörült rajtuk,

az vezeti őket forrásvizekhez.

11Utat készítek a hegyeken át,

és feltöltik majd az országutakat.

12Ezek itt messze földről jönnek,

azok észak és nyugat felől,

amazok meg Színím földjéről!

13Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,

ujjongásba törjetek ki, hegyek!

Mert megvigasztalja népét az Úr,

és megkönyörül az elesetteken.

Sion biztatása

14De Sion ezt mondta:

Elhagyott engem az Úr,

megfeledkezett rólam az én Uram!

15Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,

nem könyörül-e méhe gyermekén?

De ha ő meg is feledkeznék,

én akkor sem feledkezem meg rólad!

16Íme, a tenyerembe véstelek be,

szüntelenül előttem vannak falaid.

17Fiaid hozzád sietnek,

pusztítóid és rombolóid pedig

kivonulnak belőled.

18Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:

mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.

Életemre mondom – így szól az Úr –,

hogy ékszerként veszed föl valamennyit,

magadra aggatod őket,

akár egy menyasszony!

19Feldúlt országod pusztán heverő romjai

még szűkek lesznek az ott lakóknak,

mert eltávoznak pusztítóid.

20Majd mondják még neked gyermekeid,

akiktől meg voltál fosztva:

Szűk nekem ez a hely,

menj odébb, hadd telepedjek ide én is!

21Így töprengesz akkor majd magadban:

Ki szülte ezeket?

Hiszen én gyermektelen

és meddő voltam,

fogságban éltem, száműzötten.

Ki nevelte ezeket?

Hiszen én egyedül maradtam:

honnan valók hát ezek?

22Ezt mondja az én Uram, az Úr:

Intek kezemmel a népeknek,

jelt adok a nemzeteknek,

és ölben hozzák haza fiaidat,

leányaidat pedig vállukra emelve.

23Királyok lesznek a gondviselőid,

főrangú feleségeik a dajkáid.

Földre borulnak előtted,

és lábad porát nyaldossák.

Akkor majd megtudod,

hogy én vagyok az Úr,

és nem vallanak szégyent,

akik bennem bíznak.

24El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól,

elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?

25Igen! – ezt mondja az Úr.

A harcostól is el lehet venni a foglyokat,

és az erőstől is

elszökhet a zsákmány.

Perlőiddel én fogok perelni,

és fiaidat megszabadítom.

26Elnyomóiddal megetetem

saját húsukat,

megrészegednek saját vérüktől,

mint az édes bortól.

Akkor majd megtudja minden ember,

hogy én, az Úr vagyok

a te szabadítód, és a te megváltód

Jákób Erőssége.