Jób 32 - Revised Hungarian Bible

Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek

1Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.

2Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.

3De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.

4Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.

5De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.

6Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:

Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.

Ezért hátrahúzódtam, és féltem

elmondani nektek, amit tudok.

7Azt gondoltam:

beszéljenek a korosabbak,

adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.

8De csak a lélek az a halandóban,

a Mindenható lehelete,

ami értelmessé teszi.

9Nem az idősek a bölcsek,

és nem a vének értenek az ítélethez.

10Ezért azt mondom, hallgass rám,

hadd mondjam el én is, amit tudok.

11Én kivártam, amíg beszéltetek,

figyeltem, amíg okoskodtatok,

amíg kerestétek a megfelelő szavakat.

12Figyelmesen hallgattalak titeket,

de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,

egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

13Ne mondjátok:

Olyan bölcsességre bukkantunk,

melyet csak Isten győzhet le, ember nem.

14Nem hozzám intézte szavait,

ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

15Megrettentek, nem válaszoltak többé.

Cserbenhagyták őket a szavak.

16Vártam, de ők nem beszéltek.

Megálltak, és nem szóltak többet.

17Hadd mondjam hát el én is a magamét,

hadd mondjam el én is, amit tudok!

18Mert tele vagyok szavakkal,

szorongat belülről a lélek.

19Olyan már a bensőm,

mint a lezárt újbor,

széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.

20Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak.

Megnyitom számat, és válaszolok.

21Nem leszek elfogult

sem erre, sem arra,

senkinek nem fogok hízelegni.

22Nem is értek én a hízelgéshez,

meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.