2Mózes 15 - Revised Hungarian Bible

Mózes hálaadó éneke

1Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak:

Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges,

lovat lovasával a tengerbe vetett.

2Erőm és énekem az Úr,

megszabadított engem.

Ő az én Istenem, őt dicsőítem,

atyám Istene, őt magasztalom.

3Az Úr vitéz harcos, „az Úr” az ő neve.

4Szekereit, hadát

a fáraónak tengerbe vetette,

válogatott, legjobb harcosai

belevesztek a Vörös-tengerbe.

5Elborította őket a mélység,

kőként szálltak a mélybe.

6Jobbod, Uram, dicső az erőtől,

jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget.

7Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.

Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.

8Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,

gátként megálltak a futó habok.

Megmerevedett a mélység a tenger szívében.

9Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.

– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.

Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.

10Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.

Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.

11Kicsoda olyan az istenek között,

mint te, Uram?

Kicsoda olyan felséges szentségében,

félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?

12Kinyújtottad jobbodat,

és elnyelte őket a föld.

13Hűségesen terelgeted

e megváltott népet,

erőddel vezeted őt szent hajlékodba.

14Hallják a népek, s beleremegnek,

fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.

15Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,

Móáb hatalmasait rettegés fogja el,

kétségbeesik Kánaán minden lakosa.

16Rettentő félelem szakad rájuk,

hatalmas karodtól néma kővé válnak,

míg átvonul a néped, Uram,

míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.

17Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,

melyet lakóhelyednek készítettél, Uram,

a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.

18Az Úr uralkodik örökkön-örökké!

19Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.

20Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva.

21Mirjám így énekelt előttük:

Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges,

lovat lovasával a tengerbe vetett!

A keserű víz édes lesz Márában

22Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.

23Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.

24Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?

25Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.

Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket.

26Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.

27Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.