Habakuk 3 - Revised Hungarian Bible

Isten eljön ítéletre

1Habakuk próféta imádsága. A panaszénekek dallamára.

2 Uram, hallottam, amit hirdettél,

félelem fog el attól, amit teszel, Uram.

A közeli években valósítsd meg,

a közeli években tedd ismertté!

De haragodban is

gondolj az irgalomra!

3Témán felől jön az Isten,

Párán hegyéről a Szent. (Szela.)

Fensége beborítja az eget,

dicsősége betölti a földet.

4Ragyogása olyan, mint a napfény,

sugarak támadnak kezéből:

abban rejlik az ereje.

5Előtte dögvész jár,

lába nyomán láz támad.

6Megáll, és megrendíti a földet,

szétnéz, és megriasztja a népeket.

Szétporladnak az ősi hegyek,

lesüllyednek az ősrégi halmok;

ősrégi ösvényeken jár.

7Látom, amint omladoznak

Kúsán sátrai,

reszketnek Midján földjének sátorlapjai.

8A folyamok ellen

lobbantál haragra, Uram?

A folyamokra haragszol,

vagy a tengerre vagy dühös?

Azért jössz vágtató lovakkal,

győzelmet hozó harci kocsikkal?

9Íjad harcra kész,

tegzed nyilakkal tele. (Szela.)

Folyóknak hasítasz medret a földbe.

10Ha meglátnak téged a hegyek,

remegni kezdenek,

mindent elborít az áradat,

morajlik a mélység vize,

magasra emelkednek partjai.

11A nap és a hold lakóhelyén marad,

amikor nyilaid villogva cikáznak,

és dárdád ragyogva villámlik.

12Felindulásodban taposod a földet,

haragodban csépeled a népeket.

13Kivonulsz néped szabadítására,

fölkented szabadítására.

Szétzúzod a bűnös házának tetejét,

föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)

14Nyilaiddal átlőtted

harcosainak vezérét,

pedig már rám törtek,

hogy megfutamítsanak;

ujjongtak, hogy fölfalhatják

rejtekhelyén a szegényt.

15Átgázoltál lovaiddal a tengeren,

a nagy vizek habjain.

16Hallottam, és reszketett a szívem,

hangjától megremegtek ajkaim;

fájdalom járja át csontjaimat,

reszkető léptekkel járok.

Bárcsak nyugtom lenne

a nyomorúság napján,

amely eljön a bennünket fosztogató népre!

17Mert a fügefák nem fognak virágozni,

a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.

Hiányozni fog az olajfák termése,

a kertek sem teremnek ennivalót.

Kivész a juh az akolból,

és nem lesz marha az istállókban.

18De én vigadozni fogok az Úr előtt,

víg örömre indít szabadító Istenem.

19Az Úr, az én Uram ad nekem erőt;

olyanná teszi lábamat,

mint a szarvasokét,

és magaslatokon enged járni engem.

A karmesternek: húros hangszerre.