Jób 17 - Revised Hungarian Bible

1Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!

Jób barátai rosszindulatúak

2Bizony, gúnyolódásban van csak részem,

gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.

3Tedd meg, vállalj értem kezességet!

Ki más kezeskednék értem?

4Mert szívükből eltávolítottad az értelmet,

azért nem engeded fölülkerekedni őket.

5Mások előtt prédával dicsekszik,

miközben elsorvadnak fiai:

6így tett példázattá az emberek előtt;

olyan lettem, mint akit arcul köptek.

7Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt,

minden tagom olyan, mint az árnyék.

8Elszörnyednek ezen a becsületesek,

és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.

9De az igaz ragaszkodik a maga útjához,

és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.

10De jöjjetek csak mindnyájan újra,

úgysem találok bölcset köztetek!

Jób készül a halálra

11Napjaim elmúltak,

szétfoszlottak terveim,

szívemnek vágyai.

12Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni,

mintha a világosság közelebb lenne,

mint a sötétség.

13Ha abban kell reménykednem,

hogy a holtak hazája a házam,

a sötétségben vetettem meg az ágyam,

14ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem,

a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,

15hol van akkor az én reménységem?

Ki láthat itt reménysugárt?

16Velem száll le a holtak hazájába,

ha majd együtt a porba hanyatlunk.