Ézsaiás 46 - Revised Hungarian Bible

A tehetetlen bálványok és a hatalmas Isten

1Összerogyott Bél, leroskadt Nebó,

teherhordó állatokra

rakták szobraikat;

amiket eddig ti hordoztatok,

most fáradt állatokra kerülnek teherként.

2Ám azok sem tudják menteni a terhet,

leroskadnak, összerogynak mind;

a bálványok maguk is fogságba kerülnek.

3Hallgass rám, Jákób háza,

és Izráel házának egész maradéka,

ti, akiket születésetek óta hordozok,

világra jöveteletek óta viszlek:

4Vénségetekig ugyanaz maradok,

ősz korotokig én hordozlak!

Én alkottalak, én viszlek,

én hordozlak, én mentelek meg.

5Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze,

kivel vethetnétek egybe,

akihez tényleg hasonlítanék?

6Kiöntik az aranyat az erszényből,

kimérik az ezüstöt a mérlegen.

Ötvöst fogadnak,

hogy istent készítsen belőle,

és leborulva azt imádhassák.

7Vállukra veszik, úgy hordozzák:

ha helyére teszik, ott áll,

el nem mozdul helyéről.

Ha segítségért kiáltanak hozzá, nem válaszol,

nem menti meg őket a nyomorúságból.

8Emlékezzetek csak, és piruljatok,

szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!

9Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra:

én vagyok az Isten, nincsen más,

Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló!

10Előre megmondtam a jövendőt,

és régen a még meg nem történteket.

Ezt mondom: Megvalósul tervem,

mindent megteszek, ami nekem tetszik.

11Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,

tervem végrehajtóját messze földről.

Alig szóltam, máris elhozom,

kigondoltam, máris megteszem.

12Hallgassatok rám, ti konok szívűek,

akik messze vagytok az igazságtól!

13Közel van igazságom, nincs már messze,

szabadításom nem késik.

A Sionon szabadulást szerzek

ékességemnek, Izráelnek.