1Hozzád menekülök, Uram,
ne szégyenüljek meg soha!
2Ments meg, szabadíts meg irgalmasan!
Fordítsd felém füledet, és segíts meg!
3Légy erős kősziklám,
ahova mindig fölmehetek,
melyet segítségemre rendeltél,
mert te vagy az én sziklaváram.
4Istenem, ments meg a bűnösök kezéből,
az álnok és erőszakos emberek markából!
5Mert te vagy, Uram, reménységem,
te vagy, Uram, bizodalmam
ifjúkorom óta.
6Te voltál támaszom születésem óta,
te hoztál ki anyám méhéből,
téged dicsérlek szüntelen.
7Sokan csodálkoznak rajtam,
mert te vagy erős oltalmam.
8Szám dicséreteddel van tele,
dicsőítelek mindennap.
9Öregkoromban se vess el engem,
ha elfogy az erőm, ne hagyj el!
10Mert ellenségeim azt mondják rólam,
akik életemre törnek,
így tanácskoznak:
11Elhagyta őt Isten,
üldözzétek, fogjátok meg,
mert nincs, aki megmentse!
12Ó, Isten, ne légy távol tőlem,
Istenem, siess segítségemre!
13Megszégyenülve vesszenek el,
akik ellenem támadnak!
Borítsa szégyen és gyalázat
azokat, akik vesztemre törnek!
14Én pedig szüntelenül remélek,
és folyton dicsérlek téged.
15Igazságodról beszél a szám
és szabadító tetteidről mindennap,
bár nem tudom felsorolni őket.
16Az Úrnak, az én Uramnak
nagy tetteit hirdetem,
egyedül a te igazságodat emlegetem.
17Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta,
mindmáig hirdetem csodáidat.
18Istenem, ne hagyj el
késő vénségemben sem,
míg csak hirdethetem hatalmadat,
nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
19Istenem, igazságod a magas égig ér,
mert hatalmas dolgokat vittél véghez.
Van-e hozzád hasonló, Istenem?
20Sok nyomorúságot
és bajt láttattál velem,
de újra megelevenítesz,
még a föld mélyéből is
újra fölhozol engem.
21Igen naggyá teszel,
hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.
22Én is magasztallak hárfával
hűségedért, Istenem!
Lantot pengetve éneklek
neked, Izráel Szentje!
23Ujjong az ajkam, ha neked zenghet,
lelkem is, amelyet megváltottál.
24Nyelvem is mindennap
emlegeti igazságodat,
mert szégyen és gyalázat érte azokat,
akik vesztemre törtek.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
