1Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
2Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz,
3és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.
4Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz:
5Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.
6Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.
7Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett:
8visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
10Már azt gondoltam,
hogy életem delén kell átmennem
a holtak hazájának kapuin,
megfosztva még hátralévő éveimtől.
11Azt gondoltam,
hogy nem látom többé
az Urat az élők földjén,
nem láthatok többé embert
a világ lakói között.
12Hajlékomat lebontják,
mint a pásztorok sátrát,
megfosztanak tőle.
Összetekeri életemet,
mint takács a kész vásznat,
elvágja az Úr életem fonalát;
még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
13Reggelig igyekeztem megnyugodni,
de úgy törte össze minden csontomat,
mint az oroszlán;
még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
14Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,
úgy nyögtem, mint a galamb.
Szemeim bágyadtan néztek a magasba:
Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,
azt tette velem.
Messze elkerül az álom
lelkem keserűségére.
16Uram, az éltet mindenkit,
és engem is az éltet,
hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!
17Bizony, javamra vált
a nagy keserűség.
Hiszen megmentettél
az enyészet vermétől,
és hátad mögé vetetted
minden vétkemet.
18Mert nem a holtak hazájában
magasztalnak téged,
nem a halottak dicsőítenek,
akik már leszálltak a sírba,
hűségedben nem reménykedhetnek.
19Az élő, csak az élő magasztalhat téged,
akárcsak én most.
Az apák tanítják fiaiknak,
hogy te hűséges vagy.
20Megszabadított engem az Úr,
pengessük hát a lantot
az Úr házában
egész életünkben!
21Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.
22Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
