Zsoltárok 102 - Revised Hungarian Bible

Imádság nyomorúság idején

1Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.

2Hallgasd meg, Uram, imádságomat,

jusson hozzád kiáltásom!

3Ne rejtsd el előlem orcádat,

ha szorult helyzetben vagyok!

Fordítsd felém füledet, ha kiáltok,

siess, hallgass meg engem!

4Mert elmúlnak napjaim, mint a füst,

izzanak csontjaim, mint a parázs.

5Szívem olyan, mint a levágott

és elszáradt fű,

még az evésről is elfelejtkezem.

6Hangos jajgatásom közben

húsom a csontomra száradt.

7A pusztai pelikánhoz hasonlítok,

olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

8Álmatlan vagyok és oly magányos,

mint madár a háztetőn.

9Mindennap gyaláznak ellenségeim,

csúfolóim átkoznak engem.

10Hamut eszem kenyér gyanánt,

és italomat könnyekkel keverem

11háborgó haragod miatt,

mert fölemeltél és eldobtál engem.

12Napjaim olyanok,

mint a megnyúlt árnyék,

én pedig elszáradok, mint a fű.

13De te, Uram, örökre megmaradsz,

nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14Indulj irgalomra Sion iránt,

mert ideje, hogy megkegyelmezz neki,

itt van már az ideje!

15Még a köveiben is

gyönyörködnek szolgáid,

a porán is szánakoznak.

16Félik majd, Uram, nevedet a népek,

és a föld királyai dicsőségedet,

17amikor felépíti Siont az Úr,

és megjelenik dicsőségesen.

18Törődik a gyámoltalanok imádságával,

nem veti meg imádságukat.

19Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek,

hogy dicsérje az Urat

az újjáteremtett nép.

20Mert letekintett az Úr

a szent magasságból,

lenézett a mennyből a földre,

21hogy meghallja a foglyok sóhajtását,

és megszabadítsa a halálraítélteket.

22Hirdessék az Úr nevét a Sionon,

és dicséretét Jeruzsálemben,

23amikor összegyűlnek a népek és országok,

hogy az Urat tiszteljék.

24Erőm megtört az úton,

megrövidültek napjaim.

25De ezt kérem: Istenem,

ne vedd el életemet annak delén,

te, kinek évei

nemzedékről nemzedékre tartanak!

26Te vetettél hajdan alapot a földnek,

az ég a te kezed alkotása.

27Azok elpusztulnak, de te megmaradsz.

Mind megavulnak, mint a ruha,

váltod őket, mint az öltözetet.

Ők változnak,

28de te ugyanaz maradsz,

éveidnek soha sincs vége.

29Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak,

utódaik is megmaradnak.