Máté 9 - Karoli Bible 1908

Gutaütött(Vers 1–8: v. ö. Márk 2,1–12. Luk. 5,17–26.)

1És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.

2És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.

3És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.

4És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?

5Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?

6Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

7És az felkelvén, haza méne.

8A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

Máté és Keresztelő János tanítványai(Vers 9–13: v. ö. Márk 2,13–17. Luk. 5,27–32.)

9És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.

10És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.

11És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?

12Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.

13Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.

(Vers 14–17: v. ö. Márk 2,18–22. Luk. 5,33–38.)

14Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?

15És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.

16Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.

17Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony(Vers 18–26: v. ö. Márk 5,22–43. Luk. 8,41–56.)

18Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.

19És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.

20És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.

21Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.

22Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.

23És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,

24Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.

25Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.

26És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.

Két vak meg egy néma

27És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

28Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.

29Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.

30És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!

31Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.

32Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki.

33És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!

34A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

Jézus tanít és gyógyít, parancsolja, hogy kérjünk lelki aratókat

35És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

36Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.

37Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

38Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.