Példabeszédek 23 - Karoli Bible 1908

Az életbölcseség és kegyesség tanításai

1Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.

2És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

3Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.

4Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.

5Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!

6Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;

7Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

8A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

9A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

10Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

11Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!

12Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

13Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

14Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

15Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

16És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

17Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;

18Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

19Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

20Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

21Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

22Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

23Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

24Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.

25Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.

26Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.

27Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

28És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

29Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

30A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

31Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,

32Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

33A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

34És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

35Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.