1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
(Vers 8–22: v. ö. Zsolt. 105,1–15.)8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
12Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
13Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
(Vers 23–33: v. ö. Zsolt. 96.)23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
33Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
(Vers 34–36: v. ö. Zsolt. 106,1.47.48.)34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
