Zsoltárok 115 - Karoli Bible 1908

Egyedül Istené legyen a dicsőség

1Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

2Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

3Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

(Vers 4–11: v. ö. Zsolt. 135,15–20.)

4Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

5Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

6Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

7Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

8Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!

9Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

10Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

11A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

12Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

13Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

14Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

15Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

16Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

17Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

18De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!