Jób 15 - Karoli Bible 1908

Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

1Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.