Zsoltárok 92 - Karoli Bible 1908

Isten dicsérete, ki az istenteleneket megbünteti, a kegyeseket megáldja

1Zsoltár, ének szombat napra.

2Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

4Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

6Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

9Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

11De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

13Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

16Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

Blog
About Us
Message
Site Map

Who We AreWhat We EelieveWhat We Do

Terms of UsePrivacy Notice

2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.

Home
Gospel
Question
Blog
Help