Zsoltárok 55 - Karoli Bible 1908

Könyörgés a hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben

1Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

3Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

5Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

7Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

10Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

11Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

13Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

14Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

15A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

19Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

21Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

22A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

24Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.