Jób 38 - Karoli Bible 1908

Az Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését

1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?