Jób 3 - Karoli Bible 1908

Jób ajka átokszóra nyílik

1Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2És szóla Jób, és monda:

3Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.