Példabeszédek 27 - Karoli Bible 1908

Óvás dicsekvéstől és elbizakodottságtól

1Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.

2Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

3Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

4A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

5Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

6Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

7A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

8Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

9Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.

10A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

17Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

18Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

19Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.

20Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

21Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.

22Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

23Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

25Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

26Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

27És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.