1Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
6Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
