Példabeszédek 19 - Karoli Bible 1908

Kegyes szegénység. A bolondság, restség és csúfolódás káros volta

1Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.

2A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.

3Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.

4A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.

5A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

6Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.

7A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.

8A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.

9A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

10Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

11Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

12Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.

13Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.

14A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

15A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

16A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

17Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.

18Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

19A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.

20Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

21Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

22A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

23Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

24Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

25Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

26A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.

27Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.

28A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

29A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.