Zsoltárok 31 - Karoli Bible 1908

A reménység meg nem szégyenít

1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

3Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

4Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

5Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

7Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;

9És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

12Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

13Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

17Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.

19A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

21Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

22Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

Blog
About Us
Message
Site Map

Who We AreWhat We EelieveWhat We Do

Terms of UsePrivacy Notice

2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.

Home
Gospel
Question
Blog
Help