1Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
