1Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
2Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
3Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
6Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
7Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
8Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
10Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
11És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
12Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
13És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
14Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
15Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
16Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
17Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
18A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
20Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
21Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
