Rómaiakhoz 7 - Hungarian: The New Testament: Life, Truth and Light

Többé nem vagyunk a törvény uralma alatt

1Vagy nem tudjátok, atyámfiai, – mert a törvényt ismerőkhöz szólok – hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él?

2Mert a férjes asszony, amíg él férje, hozzá van kötve a törvény szerint, de ha meghal a férje, felszabadul az asszony a törvény alól, amely férjéhez kötötte.

3Azért tehát paráznának mondják, ha férje életében más férfihoz megy, ha azonban a férje meghal, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.

4Azért, atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

5Mert amikor testben voltunk, a törvény által ébresztett bűnös indulatok uralkodtak rajtunk, hogy a halálnak gyümölcsözzenek.

6Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minthogy meghaltunk arra nézve, ami eddig fogva tartott, hogy szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában.

A törvény jó, de a bűn által halált okoz

7Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hiszen a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!“

8De a bűn a parancsolat által alkalmat talált arra, hogy bennem gonosz kívánságot ébresszen, mert törvény nélkül a bűn halott.

9Régen törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével, felelevenedett a bűn,

10én pedig meghaltam. Így az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra lett.

11Mert a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által megcsalt és megölt.

12De azért a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.

13Tehát ami jó, az lett halálommá? Semmiképpen! Inkább a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, hogy a jó által szerez nekem halált, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által.

A belső ember harca a benne lakó bűnnel

14Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve.

15Mert amit cselekszem, nem ismerem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.

16Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

17Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

18Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz az én testemben jó. Mert az akarás megvan ugyan bennem, de a jót véghez vinni nem tudom.

19Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok.

20Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

21Megtalálom azért magamban ezt a törvényt: noha a jót akarom cselekedni, mégis a rosszat teszem.

22Mert gyönyörködöm ugyan Isten törvényében a belső ember szerint,

23de látok egy másik törvényt tagjaimban, amely ellenkezik elmém törvényével és rabul ad a bűn törvényének, amely tagjaimban van.

24Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálra ítélt testből?

25De hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Bár elmémmel az Isten törvényének, testemmel azonban a bűn törvényének szolgálok.