JELENÉSEK KÖNYVE 6 - Hungarian Bible by Lajos Csia

1 Láttam azután, hogy a Bárány a hét pecsét közül az elsőt felnyitotta. Azután hallottam, hogy a négy élőlény közül egy megszólalt, mintha mennydörgés szólna: „Eredj!”

2 És én láttam. Egyszer csak indult egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koszorút adtak neki, s ő elindult győztesen, és hogy győzzön.

3 Mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: „Eredj.”

4 S elindult egy második, tűzvörös ló. A rajta ülőnek elrendelték, hogy vegye el a földről a békességet, hogy egymást öljék. Azután nagy kardot adtak neki.

5 Mikor a harmadik pecsétet felnyitotta, a harmadik élőlénytől ezt a szót hallottam: „Eredj!” És én láttam. Elindult egy fekete ló. A rajta ülő mérleget tartott a kezében.

6 Azután egy szózatfélét hallottam a négy élőlény közül, hogy ezt mondta: „A búza literje egy dénár. Három liter árpát egy dénárért. Az olajat és a bort ne bántsd.”

7 Mikor a negyedik pecsétet felnyitotta, hallottam a negyedik élőlény hangját: „Eredj!”

8 És én láttam. Elindult egy fakó ló. A rajta ülőnek neve a Halál volt. A láthatatlan ország követte nyomon. Felhatalmazást adtak nekik a föld negyedrésze felett, hogy pallossal, éhínséggel, döghalállal és a föld fenevadjaival öljenek.

9 Mikor az ötödik pecsétet felnyitotta, láttam az oltár lábánál azokat a lelkeket, akiket az Isten beszédéért s a náluk lévő bizonyságtételért megöltek.

10 Nagy szóval kiáltoztak: „Meddig nem ítélsz még mi Parancsolónk, te szent és igaz? Meddig nem hozod el a megtorló igazságszolgáltatást a mi vérünkért a föld lakóira?”

11 Ekkor mindegyikükre fehér palástot adtak, és azt mondták nekik, hogy csak egy kis ideig kell még nyugton lenniük, addig, amíg rabszolgatársaik és testvéreik elérik a teljes számukat, azoknak szintén meg kell öletniük, amint az velük is történt.

12 Láttam, mikor felnyitotta a hatodik pecsétet, nagy rengés támadt. A nap olyan lett, mint egy fekete szőrszövet. A hold mindenestül vérhez hasonlított,

13 az ég csillagai lehulltak a földre, mint mikor nagy széltől rázott fügefa későn érő fügéjét szórja el,

14 az ég eltűnt, ahogyan egy tekercs göngyölődik össze, s minden hegy és sziget kimozdult helyéből.

15 A föld királyai, a nagyok, az ezredesek, a gazdagok, az erősek, minden rabszolga és szabad a hegyek barlangjaiba és szikláiba rejtőztek.

16 És azt mondták a hegyeknek és szikláknak: „Essetek ránk és rejtsetek el minket annak orcája elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől.

17 Mert eljött az ő haragjuk nagy napja. S ugyan ki állhatna meg?”